A funky amerikai eredetű zenei stílus, amely az 1960-as évek végén alakult ki, amikor afroamerikai zenészek a soul, a soul jazz és a rhythm and blues elemeit egy ritmuscentrikus, új tánczenei formába öntötték. A funk csökkentette a dallam és a harmóniák szerepét és előtérbe tolta a dobok és az elektromos basszusgitár „húzós” ritmusjátékát (ez a groove). A funk dalok gyakran egyetlen akkordból épülnek fel a soultól és a rhythm and bluestól eltérően, ahol inkább akkordmenetek vannak.
Mint sok afrikai eredetű zene, a funk is jellemzően komplex ritmusokra épül, amiket olyan ritmushangszerek szolgáltatnak, mint a ritmusgitár, a basszusgitár, a Hammond-orgona, és a dobok, melyek együttes játéka alkotja a funk ritmikai világát. A funkegyüttesek néha fúvós szekcióval (szaxofon, trombita, harsona) kiegészülve állnak fel.
A műfaj leghíresebb zenekarainak többsége soul és rhythm and blues dalokat is játszik. A funkzene nagy hatással volt a disco és az afrobeat kialakulására, és a funk-hangminták (úgynevezett sample-k) a hiphop, a house és a drum and bass stílusok többségében is felfedezhetők. A funk a go-go zenére is jelentős hatással bírt.
Etimológia
A funk szó alapvetően egy erős szagra utal. Robert Farris Thompson antropológus és művészettörténész Flash of the Spirit: African & Afro-American Art & Philosophy című könyvében leírja, hogy a funky szó a kikongo (kongói) eredetű „lu-fuki”-ból ered, ami rossz testszagot jelent.
Az ötvenes évek végén/hatvanas évek elején a „funk” főnevet és az ebből képzett „funky” melléknevet jazz- és soulzenészek használták. Egy bizonyos forrás szerint a New Orleans-i dobos, Earl Palmer volt az első, aki olyan kontextusban alkalmazta a „funky”-t, hogy azzal zenészek szinkópás muzsikájára utalt (a magyar szlengben a „funky”-t leginkább „dögösnek” fordíthatnánk).
A funk alapját az intenzív groove jelenti, amit a basszus játszik. A Motown kiadó korai funkos felvételeinek központjában is a basszus van. A basszusgitár húrjait tépkedő és hüvelykujjal ütő slap-technikának köszönhetően a basszusgitár gyakorlatilag hangolt ütőhangszerré változik.
A funkegyüttesek fúvósai sokszor ismert jazz-zenészek is. Fred Wesley harsonás és Maceo Parker szaxofonista két legendás neve a műfajnak. Dolgoztak James Brownnal, George Clintonnal és Prince-szel. Néhány hatvanas-hetvenes évekbeli funk zenekar: Kool & The Gang, Tower of Power, Earth, Wind & Fire, The Blackbyrds, The Ohio Players, The Brothers Johnson és a Charles Wright & the Watts 103rd Street Rhythm Band.
Az afro-amerikai zene jellegzetes stílusjegyei a nyugat-afrikai népzenében keresendők, és az Egyesült Államokban először a spirituálékban, a munkadalokban, az imaénekekben, az egyházi gospelben és a vidéki, rusztikus blues-ban jelentek meg. Később ezekből a zenékből fejlődött ki a jazz, az R&B, a soul és a funk is.
James Brown, a funk első szupersztárja karrierjét Little Richard koncertzenekarában kezdte az ötvenes évek közepén. Ez a zenekar volt a funk katalizátora. Miután Richard 1957-től felhagyott a világias életmóddal és a vallásnak szentelte életét, a bandatagok James Brown and the Famous Flames néven új zenekart alapítottak, és egy sor rhythm and blues slágert alkottak 1958-ban.
Háttér
Hatvanas évek: James Brown és a funky születése
A hatvanas évek közepére James Brown kidolgozta összetéveszthetetlen, ritmus-orientált megközelítését, ami az első leütés hangsúlyozására épült (az afro-amerikai zenék általában az ütem második és negyedik negyedét hangsúlyozzák). Brown híres, bandájához intézett parancsszava volt az „Egyre!”, ezzel utalva a dob hangsúlyra, miközben a gitár szinkópás ritmust játszott a kettőre és a négyre, s mindezt a zenei őrületet egy repetitív fúvós téma kísérte. Az egy-három hangsúlyozás szinte egybeforrott Brown nevével, s jól hallható az 1964-es Out of Sight és az 1965-ös Papa’s Got a Brand New Bag című számaiban.
Brown innovációi hamar a köztudatba emelték a funkot olyan felvételek segítségével, mint az 1967-es Cold Sweat, az 1969-es Mother Popcorn és az 1970-es Get Up (I Feel Like Being A Sex Machine). Ezek a felvételek már nem a tizenkét ütemes blues-körre épültek, mint Brown korábbi munkái. Zenéjében Brown kevésbé dallamosan, inkább ritmikus stílusban énekelt a nyugat-afrikai poliritmiát imitálva – ez korábban az afro-amerikai munkadalokban is megjelent. Brown sikoltozással, felnyögésekkel imitálta egy fekete templom spiritualitását, testen kívüli révületét.
Egy 1990-es interjúban Brown így fogalmazott: „Én csak a hangsúlyokat tettem át a kettő-négyről az egy-háromra. Pofonegyszerű tulajdonképpen.”
A hatvanas évek vége – hetvenes évek eleje
Más zenekarok is James Brown útján indultak el, így a funk egyre fontosabb könnyűzenei stílussá vált. Az arizonai Dyke & the Blazers 1967-ben kiadta a Funky Broadway-t. Valószínűleg ez minden idők első soul-felvétele, amely címében tartalmazta a funky-t. Eközben a nyugati parton a Charles Wright & the Watts 103 Street Rhythm Band funk számokat írt 1967-es első albumára, majd megjelentették klasszikus Express Yourself című dalukat 1970-ben.
1970-ben a Sly és a Family Stone „Thank you (Falettinme Be Mice Elf Agin)” 1. helyen végzett a ranglistán, akárcsak az 1971-es „Family Affair”. Ez lehetőséget teremtett az együttesnek és a műfajnak az áttöréshez; az ilyen siker azonban elkerülte a viszonylag tehetséges, ám csak közepesen népszerű funk együttes társakat. A Meters meghatározta a funk-ot New Orleans-ban, az első tíz R&B slágerükkel, a „Sophisticated Cissy” és a „Cissy Strut”-tal 1969-ben. A másik együttes, aki ebben az időben meghatározta a funky-t, az Isley Brothers volt, akiknek a n.1. 1969-es R&B slágere: „It’s Your Thing” áttörést jelentett az afro-amerikai zenében, áthidalva Brown jazzes hangjainak, Jimi Hendrix pszichedelikus rockjának, valamint a Sly & Family Family Stone és a Mother’s Finest upbeat soul stílusát. The Temptations is, akik korábban segítették a „Motown Sound” definiálását – a pop-soul különös keverékét -, elfogadták ezt az új pszichedelikus hangzást. Producerük, Norman Whitfield, újítóvá vált a pszichedelikus soul terén, és új, funkysabb hangzású slágereket menedzselt olyan Motown dalok és előadók esetében, mint Edwin Starr „War”, the Undisputed Truth „Smiling Faces Sometimes” „és a „Papa Was A Rollin’ Stone”. Stevie Wonder és Marvin Gaye is felhasználta a funk ritmusokat a 1970-es évek legnagyobb slágereihez, mint például a „Superstition” és a „You Haven’t Done Nothin”, valamint a „I Want You” és a „Got To Give Up Up”.
A hetvenes évek
A hetvenes évek volt a funk legnagyobb évtizede. A Parliament-Funkadelic mellett sikeres funkbandává vált a Sly and the Family Stone, Rufus & Chaka Khan, az Isley Brothers, az Ohio Players, a Labelle, a Confunkshun, a Kool & The Gang, a The Bar-Kays, a Commodores és Roy Ayers, habár a Billboard Magazin szerint csupán a Sly & the Family Stone jutott fel sikeresen a listák élére.
Más stílusú zenészek is érdeklődni kezdtek a funk irányába, olyanok is, mint Herbie Hancock jazz-zongorista, akinek 1973-as HeadHunters című lemeze erősen funk befolyásoltságú. Hancock hetvenes évekbeli albumainak nagy részére szintén jellemző a funkos hangzás. A funky sikeresen megvetette a lábát Afrikában is, ahol keveredett az afrikai énekstílusokkal és a helyi, még komplexebb ritmusvilággal, létrehozva az afrobeatet. A műfaj atyja és legnagyobb sztárja a nigériai Fela Kuti.
A klasszikus diszkózene is a funkból alakult ki. Sok korai diszkózenész funkos környezetből érkezett. Sok diszkósláger (például Barry White dalai, Donna Summer Love To Love You Babyje, Diana Ross Love Hangoverje, a KC & The Sunshine Band I’m Your Boogie Manje, Chaka Khan I’m Every Womanje vagy a Chic Le Freakje) tartalmaz funkos riffeket és ritmikákat. 1976-ban Rose Royce funky-száma, a Car Wash első helyre került a listákon. A diszkó megérkezésével egyidejűleg a funky nem vesztett népszerűségéből a nyolcvanas évek elején sem.
A nyolcvanas évek és a letisztult funky
A nyolcvanas években, főleg a diszkó hatására a funk zenészek egészen újfajta hangszereken kezdtek funkot játszani. A fúvós témák a szintetizátorokra kerültek, a Hammond B3-at, a Hohner Clavinetet és a Rhodes zongorát pedig például Yamaha DX7-el helyettesítették. A ritmusszekcióban a dobost felváltotta a dobgép, a „tépkedős” slap-basszustémákat pedig szintén szintetizátorok hozták. A funkdalok szövegei is változásokon estek keresztül.
Rick James volt a nyolcvanas évek első nagy funksztárja. 1981-es Street Songs című lemezén szerepel a Give It To Me Baby és a Super Freak, melynek több eleme később MC Hammer slágerében, a Can’t Touch This-ben köszönt vissza. A hetvenes évek végén jelent meg Prince, aki James Brownhoz hasonló hangzású, letisztult, kevésbé dinamikus zenét játszott. Mindazonáltal ő lett Brown után a legnagyobb hatású funk-előadó; az erotikus szövegeket keverte a technológiai innovációkkal, összetett zenei megoldásokkal és egyedi imiddzsel. Prince alapította a The Time nevű zenekart, akiknek a hangzását később csak „Minneapolis sound”-nak hívták. Ez egy funkos, R&B-s, rockos, popos, new wave-es fúzió volt.
A nyolcvanas évek első felének további nagyobb funk-nevei: Cameo, Zapp, Gapp Band, Bar-Kays, Dazz Band. Az évtized második felére a funk veszített kereskedelmi sikereiből.
Afrika Bambaataa a Kraftwerk sikerein felbuzdulva felvázolta az electro funk stílusjegyeit. Ez a minimalista, elektronikus stílus Planet Rock című 1982-es számában hallható. A születő electro stílus lényegét a TR-808 dobgép jelentette, amit Afrika Bambaataa 1983-as Renegades of Funk-jában hallhatunk.
A funk végül kinőtte otthonát, és elterjedt Kanadában, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Japánban, Algériában, Indiában, Dél-Afrikában, Brazíliában és Nigériában.
A nyolcvanas évektől napjainkig
Ugyan a funkot a hiphop, a kortárs R&B és a new jack swing kiszorította a rádiós piacról, továbbra is létezett. Rock bandák kezdtek funkos megoldásokat használni zenéjükben, ezzel új értelmet adva a funk rocknak és funk metalnak. Ilyen zenekarok például az Extreme, a Red Hot Chili Peppers, a Living Colour, a Jane’s Addiction, a Primus, a Fishbone, a Faith No More, az Infectious Grooves, az Incubus és a Rage Against the Machine. A kilencvenes években pedig megjelent a funkcore stílus olyan előadóktól, mint az Outkast, Malina Moye, Van Hant és a Gnarls Barkley.
A kilencvenes években olyan előadók, mint Me’shell Ndegeocello és a (főleg brit) acid jazz színtér (benne olyan zenekarokkal, mint a Brand New Heavies, az Incognito, a Galliano, Omar Lye-Fook és a Jamiroquai) erőteljes funk-befolyásoltsággal bírtak. A Jamiroquai Travelling Without Moving című albuma 11,5 millió példányban került eladásra, ezzel a funk visszatért hetvenes évekbeli sikereihez. Eközben Ausztráliában és Új-Zélandon megjelentek az instrumentális funk-bandák a pubok színpadain, köztük a Supergroove, a Skunkhour és a The Truth.
A nyolcvanas évek vége óta a hiphopelőadók gyakran vesznek sample-ket klasszikus funk-számokból, főleg James Brown és P-Funk dalokból. A Parliament-Funkadelic újrafelfedezése jelentette a G-funk stílus alapját. A funk újjászületésében jelentős szerepet játszott a Digital Underground is. Sok mai klubzenében, drum and bass-ben hallhatóak klasszikus funkszámokból vett dobminták.
A funk fontos eleme a kilencvenes-kétezres években megjelent jam band mozgalomnak is. Ezt a színteret olyan zenekarok vezetik, mint a Phish, a Medeski Martin & Wood, a Robert Randolph & The Family Band, a Galactic, a Jam Underground, a Diazpora, a Soulive és a Karl Denson’s Tiny Universe. A Berklee College of Music zeneiskolában alakult a Lettuce nevű banda, akik szintén idesorolhatók.
A kilencvenes évek közepén jött létre a nu-funk színtér. Ők a klasszikus, nehezen megtalálható 45-ös fordulatszámú lemezeken kiadott funk dalokra (úgynevezett rare groove-okra) emlékeztető zenéket készítenek.
A funky letette névjegyét a mai popzenében és R&B-ben is, ahol főleg énekesek (mint Beyoncé Knowles vagy Jennifer Lopez) dalaiban hallhatunk régi funk dalokból vett hangmintákat.
Alstílusok
A hetvenes évek eleje óta a funky több alstílust is kitermelt. Míg George Clinton és a Parliament inkább egy keményebb típusú funkyt játszott, a Kool and The Gang, az Ohio Players vagy az Earth, Wind and Fire inkább diszkó-befolyásoltsággal bírt.
Psychedelic funk
Funk rock
Avant-funk
Go-go
Boogie
Electro funk
Funk metal
G-funk
Timba funk
Funk jam
Forrás és továbbiak: https://hu.wikipedia.org/wiki/Funk